English Akadálymentes

A Ráckevei (Soroksári)-Duna vízgazdálkodása


A Ráckevei (Soroksári)-Duna (RSD) a Duna Budapesttől délre, a Csepel-sziget keleti oldalán húzódó, 57,3 km hosszú, mindkét végén torkolati művekkel lezárt mellékága. Vízfelülete mintegy 14 km2, víztérfogata hozzávetőleg 40 millió m3.
 
Az RSD és vízgyűjtője Budapest, Pest megye és Bács-Kiskun megye területén fekszik. A közvetlen vízgyűjtő – a Gyáli-patak vízgyűjtője nélkül – 4 fővárosi kerület, 21 Pest megyei és 1 Bács-kiskun megyei település területét érinti. Az RSD vízutánpótlását a Dunából kapja a Kvassay zsilipen keresztül. Összességében 1.747 km2 vízgyűjtőterület belvíz-befogadójaként funkcionál. A terület 1/3-áról (611 km2) minden esetben, 1.136 km2-nyi területről kizárólag belvizes időszakban történik vízelvezetés. A Gyáli-patak az RSD egyetlen természetes mellékvízfolyása, amely belvizes időszakon kívül is vizet szállít az RSD-be. 
 
 

Történeti áttekintés

Az RSD mai, általunk jól ismert arculatát az 1910-1926 évek között végrehajtott szabályozások eredményeképpen nyerte el. Elődeink által végrehajtott beavatkozások oka és indokoltsága a beavatkozást megelőző időszakban keresendő. A főváros déli Duna-szakasza még a múlt század elején is két ágból, a budafoki és a soroksári Duna-ágból állt.
 
Az 1838. év márciusában, a Duna felső szakaszán megkezdődött hóolvadásból kiinduló árhullám a Csepel-sziget felső csúcsának térségében jégtorlaszt emelt, ennek következtében a visszaduzzadt víztömeg elöntötte az akkori Pest, Buda, Óbuda és Budafok városokat és más településeket.
 
Az árvizet követően tervek születtek az érintett Duna szakasz rendezésére. A szabályozási munkák során a budafoki ágat választották a főágnak, alkalmassá téve a teljes vízhozam levezetésére. A soroksári ágat lezárták a Gubacsi-gáttal a mai Gubacsi híd környékén, és mintegy 30 m3/s átlagos vízátbocsátó képességű tápzsilippel biztosítottak bizonyos vízfrissítést.
 

vizgazd-1 
A Soroksári Duna-ág elzárása

A szabályozás nem bizonyult teljes értékűnek, hiszen az elzárás alatti szakaszt az árvizek – alulról – rendszeresen elöntötték. Az időszakos áradások miatt pangóvizes, mocsaras területek jöttek létre, maláriaveszéllyel fenyegetve az ott élő lakosságot. A kedvezőtlen állapotok javítására 1904-ben törvényben rendelték el a soroksári ág teljes rendezését. Az 1910-ben megkezdett munkálatok keretében az ág felső torkolatánál hajózsilip

(1910-1914) és vízbevezető zsilip épült (1924-1926). A Duna-ág alsó részén, Tass és Makád között hajózsilipet, vízleeresztő zsilipet és erőművet létesítettek. Az 1956-os jeges árvíz azonban a tassi vízleeresztő zsilipet és az erőművet tönkretette, így a megmaradt hajózsilip vette át az ág üzemeltetésének minden funkcióját. Az 1954 és 1960 között elkészült Kvassay zsilipet kiegészítő vízerőművet 1961-ben helyezték üzembe.


vizgazd-2
Kvassay zsilip

Az 1960-as évektől kezdődően, elsősorban a főváros lakossága részéről igény jelentkezett vízparti, vízközeli üdülőtelkek iránt. Ekkor kezdődött meg az RSD mai arculatát is meghatározó üdülőterületek kialakulása, a vízparti területek, szigetek felparcellázása. 

Később,1979-1985 között a Duna-ág legfelső, 10 km hosszúságú szakaszán szabályozást hajtottak végre, melynek eredményeképpen a meder vízszállító képessége 50 m3/s-ra nőtt. Emellett sor került a Kvassay műtárgycsoport rekonstrukciójára is.  1991-ben Budapest Főváros Önkormányzata kezdeményezte az RSD-ökorégió létrehozását. A kezdeményezés azonban – fejlesztési források hiányában - érdemi változásokat nem hozott a vízminőség javításában.

 Az RSD üzemirányítása, vízgazdálkodási feladatai

A Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágat a fővároshoz közeli fekvése és szabályozott jellege számos különféle vízgazdálkodási és kommunális hasznosításra teszi alkalmassá. Ezek közül kiemelésre érdemes:

  • A belvizek befogadása: természetes befogadója a vízgyűjtőjéről érkező csapadék- és belvizeknek.
  • Az öntözővíz szolgáltatás: a Duna-ágból – a part menti öntözések mellett – kapja a vizét a DTCS (Duna-Tisza–csatorna), a DVCS (Duna–völgyi főcsatorna), az I. Árapasztó és a Kiskunsági Öntöző Főcsatorna (KÖF) is.
  • Üdülés, rekreáció: szabályozott, csaknem ingadozásmentes vízszintje, állóvíz jellege, alig hullámzó vízfelülete, a Duna vízénél magasabb hőmérséklete, nagy hasznosítható parthossza (a 22 mellékággal együtt mintegy 180 km), a Fővároshoz való közelsége kitűnő üdülőterületté teszik.
  • Természetvédelem, vízi és víztől függő élőhelyek biztosítása: az idők során kialakult természeti értékei (pl. úszólápok, védett madár- és halfajok) méltóak a különleges védelemre.
  • Árvízlevezetés: része a Duna-völgy árvédelmi rendszerének.
  • Jelenlegi – bár nem kívánatos – funkciója a fentieken túl a tisztított szennyvizek befogadása, melyek az FCSM Rt. Délpesti Szennyvíztisztító Telepéről és az ÁTI Sziget szennyvíztisztító telepéről érkeznek.

A sokrétű hasznosítás által igényelt számos – gyakran egymásnak ellentmondó – szempontot valamilyen módon össze kell hangolni egy, a hasznosításban érdekeltek számára elfogadható kompromisszum érdekében. A Duna-ág mesterséges beavatkozás - üzemirányítás - nélkül nem tudja betölteni sokirányú feladatát.

  

A vízforgalom szabályozása, az üzemrend

Az RSD vízforgalma mesterségesen szabályozott, szabályozásának technikája a mindenkori dunai vízállástól függ. Az RSD vízforgalmának sajátossága, hogy a befolyó (bevezetett) felszíni vizek döntő hányada közvetlenül a Dunából származik, és a betáplált víz jelentős része a Dunába jut vissza a meglévő tassi műtárgyon keresztül.

A vízforgalmat a következő főbb átlagos értékek jellemzik:
  • Vízbetáplálás a Kvassay zsilipnél: ~ 440 - 500 millió m3/év;
  • Vízkivételek közvetlenül: ~ 40-50 millió m3/év;
  • Az Alsó-Duna-völgybe a Kunsági öntöző főcsatornán keresztül ~ 190-220 millió m3/év;
  • Visszavezetés a Dunába Tassnál ~ 210 – 270 m3/év.

Vízbetáplálás
Frissítővíz vízbetáplálás a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágba – elviekben - folyamatosan van a Kvassay zsilipnél. A betáplálás módja a mindenkori Duna vízálláshoz, illetőleg a rendszer vízfelhasználási igényéhez igazodik. A vízbetáplálás módját az aktuális felvízszint (a dunai vízállás) határozza meg.

A Kvassay zsilipen keresztül történő frissítővíz betáplálásának több lehetséges módja van:

  • Szélsőségesen magas vízálláskor a Duna vízállása a tassi zsilipnél magasabb, mint az RSD szintje. Ilyenkor a turbinákat nem lehet használni, mert a Kvassay zsilipnél csak annyi vizet szabad beengedni, amennyit a tassi zsilipnél szivattyúval vissza tudnak emelni a Dunába (ez kb. 1,5 m3/s beépített + 4,5 m3/s mobil kapacitás).
  • Ha a dunai vízállások elég magasak (min. 1,7-1,8 m szintkülönbség van a Duna és az RSD között), a Kvassay zsilipnél a gravitációs vízbetáplálást elektromos energia fejlesztése mellett lehet megoldani. A betáplált mennyiség 1 vagy 2 db beépített turbinán keresztül összesen körülbelül 12-30 m3/s lehet. A turbinák leadott teljesítménye a víz esésének, azaz az RSD beállított vízszintje és a Nagy-Duna pillanatnyi vízszintje közötti különbség függvénye.
  • Közepes Duna-szint esetén – azaz az esetek túlnyomó többségében – a víz esése nem elég nagy a turbinák üzemeltetéséhez, ezért a betáplálás más útvonalon, a vízbeeresztő zsilipen keresztül történik, gravitációs úton.
  • Alacsony Duna-vízállások esetén, amikor budapesti Vigadó téri vízmércén mért vízállás 200 cm-nél alacsonyabb (az RSD üzemvízszintje magasabb, mint a Nagy-Duna vízszintje) a Kvassay zsilipen történő gravitációs vízbetáplálás lehetősége megszűnik. A turbinák szivattyú üzemmódra kapcsolásával ilyenkor maximum 10 - 15 m3/s-os frissítővíz betáplálást lehet biztosítani.
A gravitációs vízbetáplálás a Budapesti Vigadó téri vízmércén mért 200-620 cm közötti vízállástartomány esetén lehetséges. A budapesti Vigadó téri vízmércén mért 200 cm-nél alacsonyabb dunai vízszintek esetén a Kvassay tápzsilipen történő gravitációs vízbetáplálás lehetősége megszűnik, ilyenkor a Kvassay erőmű turbinájának, vagy esetleg turbináinak szivattyús üzemmódjában történő járatásával lehet a szükséges vízmennyiséget a rendszerbe betáplálni.
 
A szivattyúzásra általában a nyár második, az őszi hónapok első felében kerül sor az RSD vízfrissítése és vízminőségi romlásának megakadályozása céljából.

Vízleeresztés a tassi zsilipen
A meglévő műtárgy feladata – az eredeti hajózsilip funkción túl - a szabályozott vízleeresztés biztosítása az RSD alsó végpontjában az RSD-ből a Dunába. A tassi műtárgy maximális vízleeresztő kapacitása az átlagos RSD üzemvízszint mellett ~35 m3/s. A zsilipen gravitációs vízleeresztésre addig van lehetőség, amíg az RSD üzemvízszintjét el nem éri a dunai vízállás. Ez az érték az öntözési és az azon kívüli időszak átlagát véve, a Budapest Vigadó téri vízmércén mért 620 cm-nek felel meg. Az 1987-1996. közötti vízállási adatsorok vizsgálata alapján átlagban évi 11 napon keresztül fordul elő ennél magasabb vízállás, tehát átlagosan évi 11 napon nem biztosított a gravitációs vízleeresztés lehetősége.

A Kvassay műtárgycsoport szivattyús üzemmódjában – az öntözési idényben – a tassi zsilipen gyakorlatilag nincs vízleeresztés. A rendszerbe betáplált vízmennyiség az öntözési, ökológiai vízigények kielégíthetőségét biztosítja. Az öntözési idényen kívüli szivattyús üzemmód esetén az ökológiai célú vízkivételekkel csökkentett vízmennyiség kerülhet levezetésre.

vizgazd-3Tassi zsilip

Megvalósuló fejlesztések

 


ovf

KEOP-2.2.1/2F/09-2009-0002