English Akadálymentes

Tassi műtárgy építése


Az új tassi vízleeresztő műtárgy – célok és megvalósításuk

Az RSD vízgazdálkodás-fejlesztési célkitűzéseinek elérését Tasson, a meglévő és üzemelő, jelenleg vízleeresztési funkciót ellátó hajózsilip mellett egy új, többfunkciós vízleeresztő műtárgy létesítésével lehet megoldani. 

A többfunkciós vízleeresztő műtárgy feladata az RSD vízminőségi szempontból történő optimális vízforgalmának biztosítása, mely által megvalósulhatnak az alábbi célok:

  •  a vízáramlás, vízszintszabályozás javítása;
  •  a vízmegosztás biztonságának növelése;
  •  a vízminőség javítási célú Nagy-Dunából bevezetett tápvíz mennyiségének növelése;
  •  a vízhasználati igényeknek megfelelő vízleeresztő kapacitás biztosítása Tassnál;
  •  leeresztési üzemmódban az energia visszanyerés lehetővé tétele;
  •  a két főműtárgy együttműködésével megfelelőbb üzemelés mód alakítható ki.

A tervezett létesítménynek az alábbi vízkormányzási feladatokat kell ellátnia:

  • gravitációs vízleeresztés az RSD-ből a Dunába maximum 50 m3/s kapacitással, a normál üzemi helyzetben;
  • gravitációs vízleeresztés az RSD-ből a Dunába a vízerőpotenciál kihasználásával, maximum 50 m3/s kapacitással, megfelelően nagy vízszintkülönbség esetén, normál üzemi jelleggel,
  • szivattyús vízátemelés az RSD-ből a Dunába minimum 20 m3/s kapacitással, az RSD szintjét meghaladó dunai árvízszint esetén, ritka üzemi helyzetben,
  • szivattyús vízátvezetés a Dunából az RSD-be 15 m3/s kapacitással, alacsony Duna vízállás és jelentős öntözési vízigény esetén vízpótlási céllal, ritka üzemi helyzetben,
  • a műtárgy üzemével biztosítani kell az RSD vízszintszabályozását,
  • a műtárgynak biztosítania kell a Duna árvizeinek kizárását az RSD-ből, mivel a műtárgy a Duna árvízi fővédvonalának része.

Az új műtárgy megépítésével és üzemével nő a tápvíz mennyisége, ami a jelenleginél kiegyensúlyozottabb vízbetáplálást jelent, tehát azt, hogy a szélsőséges dunai vízállástartományokban is biztosítható a rendszer vízcseréje, vízfrissítése.



A tassi vízleeresztő műtárgy – milyen lesz, hogyan működik?

A tervezett műtárgy a meglévő vízleeresztő műtárgytól ÉNy-ra, attól mintegy 250 m távolságra, a Duna bal parti árvízvédelmi töltésébe kerül. A műtárgy és a hozzá csatlakozó al- és felvízcsatorna egy egyenes tengelyre esik, amely ~50°-os szöget zár be a meglévő árvédelmi töltéssel. Az al- és felvízcsatorna által képzett vízlevezető ág az RSD-nek a Rózsa-szigettől nyugatra eső ágát köti össze a korábban elpusztult vízleeresztő műtárgy még meglévő alvízi mederágával. A felvízcsatorna a meglévő árvédelmi töltést átvágja, ezért a tervezett műtárgyhoz csatlakozóan új árvédelmi töltésszakaszok épülnek a lehető legrövidebb hosszban.

A műtárgy megközelítése Makád község felől burkolt közúton, majd az árvédelmi töltésen vezetett kb. 5,2 km hosszú aszfaltburkolatú vízügyi üzemi úton történik.

Maga a műtárgy egy az árvízvédelmi töltésbe beépített monolit vasbeton szerkezetű, kétnyílású létesítmény. A vízátvezető nyílások (szívócsatornák) csőszerűen vannak kialakítva és nyomás alatti átfolyással vezetik át a vizet. A két azonos méretű és kialakítású szívócsatornába egy-egy azonos típusú szivattyú-turbina gépcsoport kerül beépítésre. Ezek a gépcsoportok olyanok, hogy mind a négy vízátvezetési üzemmód végrehajtására alkalmasak. 


A műtárgy építményei

Szerkezeti szempontból a műtárgy építményei a műtárgy alaprajzi határainál lemélyített vasbeton résfalakból és a résfal által határolt térbe, mint munkagödörbe beépített monolit vasbeton műtárgyrészekből állnak. A résfal alul a vízzáró agyagfekübe köt bele. A síkalapozású vasbeton műtárgyban helyezkedik el alul a két szívócsatorna, fölötte a föld alatti közös gépterem, melyet leadónyílásokkal áttört bordás lemezfödém zár le. A födémen, mint hídszerkezeten, üzemi út vezet át. A szívócsatorna al- és felvízi oldalán különböző hornyok vannak, a főelzárások, az ideiglenes elzárások és a gerebek részére. Az al- és felvízi műtárgyvéghez alaprajzilag ferde vasbeton szárnyfalak csatlakoznak, melyek a szelvényátmenetet biztosítják a kapcsolódó nyíltfelszínű al- és felvízcsatornához.

Az al- és felvízcsatorna padkás rézsűs meder, amely a műtárgyhoz csatlakozó átmeneti szakaszokon vasalt beton és betonba rakott kő burkolattal vannak bevédve. A további mederszakaszok rézsűin kőszórásos rézsűvédelem készül.

A műtárgyhoz csatlakozó új árvédelmi töltésszakaszok az előírásos szelvénymérettel készülnek, de a műtárgy mellett platószerűen kiszélesednek. A tervezett töltések homokos kavics támasztótestből és kötött talajból készülő víz oldali szivárgásgátló rétegből állnak. A töltésrézsűk gyepesítettek, a töltéskoronán aszfalt burkolatú üzemi út illetve térburkolat készül. A töltéstetőről burkolt rámpák vezetnek le a terepre. A üzemterület kerítéssel lesz lehatárolva.

Az egész vízleeresztő műtárgy alapvető, meghatározó berendezése a vízgépészeti főberendezés, melyet ebben az esetben a szivattyú-turbinák és segédberendezéseik képviselnek. A vízgépészeti főberendezés áll:

  • a szivattyú-turbinából,
  • a gyorsító hajtóműből,
  • az olaj-nyomótelepből és
  • a hőcserélőből.

Ezekhez a berendezésekhez szervesen kapcsolódik a motor-generátor, mint főgép.

 

Tassi műtárgy építése

 

  

Működési rend, üzemmódok

A tervezett vízleeresztő műtárgy elsődleges feladata a vízátvezetés biztosítása a RSD és a Duna között. A vízleeresztő műtárgy mindig az adott vízrajzi helyzetnek és vízgazdálkodási igénynek megfelelő vízátvezetési üzemmódban működik. A különböző üzemmódokat a műtárgy aktuális felvízszintje (RSD) és alvízszintje (Duna), ill. ezek kombinációja határozza meg. A felvízszint, vagyis az RSD vízszintje a Tassi zsilipnél, mesterségesen szabályozott vízszint, amelyet maga a tervezett műtárgy szabályoz. Az alvízszint, vagyis a Duna vízszintje a Tassi zsilip szelvényében, a természetes vízjárás változékonysága szerint áll elő.

 

A működés üzemmódjai

 


VÍZÁTVEZETÉSI ÜZEMMÓD

SÉMARAJZ

VÍZSZINTKÜLÖNBSÉG
VÍZHOZAM

I. Vízátvezetés az RSD-ből a Dunába:
Vízleeresztési üzemmód
I.a. Gravitációs vízleeresztés a vízenergiapotenciál kihasználásával:
turbinaüzem

scan0001

A Duna természetes vízszintje legalább 1,2 m-rel alacsonyabb az RSD közel állandó üzemvízszintjénél.
H= 1,2m – 5,7m
Q= 20m3/s – 50m3/s

I.b. Gravitációs vízleeresztés terhelés nélküli üresjáratban

scan0002

A Duna természetes vízszintje legalább 1,2 m-rel alacsonyabb az RSD közel állandó üzemvízszintjénél.
H= 1,2m – 5,7m
Q= 20m3/s – 50m3/s, vagy
a Duna természetes vízszintje 0-1,2 m-rel alacsonyabb az RSD közel állandó üzemvízszintjénél.
H= 0,0m – 1,2m
Q= 0m3/s – 20m3/s
(Áttérés az I.c. üzemmódra)

I.c. Szivattyús vízátemelés

scan0003

A Duna természetes vízszintje megegyezik vagy magasabb az RSD közel állandó üzemvízszintjénél.

H= 0,0m – 3,3m
Q= 20m3/s – 30m3/s

II. Vízátvezetés a Dunából az RSD-be:
Vízpótlási üzemmód
Szivattyús vízátemelés

A Duna természetes vízszintje alacsonyabb az RSD közel állandó üzemvízszintjénél.

Hmax= 5,7m
Q = 15m3/s

 

Az új és meglévő műtárgyak energiatermelésének összehangolása és a vízgazdálkodás energiahatékonysági optimalizálásának műszaki leírása

Az új vízleeresztő műtárgy létesítése megteremti a többfunkciós üzemeltetés lehetőségét és segíti a vízgazdálkodási, vízvédelmi problémák megoldását. Ezzel lehetővé válik:

  • magas Duna vízállásnál (a Tassi alvíz 96,22 m Bf szintje felett) az RSD vizének szivattyúval történő átemelése a Dunába,
  • a Tassi alvíz 95,02 mBf szintje alatti dunai vízállás tartományban turbinaüzem alkalmazása, ami megteremti az energetikai lehetőséget a Kvassay erőmű turbináinak egyidejű szivattyús üzemeltetésére,
  • gravitációs üresjárati vízleeresztő üzem 96,22 mBf és 95,02 mBf dunai vízszintek között
  • extrém alacsony Duna vízállásnál tápvíz alulról történő beemelésére az RSD-be. Erre akkor lehet szükség, ha Kvassay zsilipi szivattyús betáplálással az igényelt tápvíz mennyiség korlátozásmentesen nem biztosítható.

Megvalósuló fejlesztések

 


ovf

KEOP-2.2.1/2F/09-2009-0002